De mit mondjunk pontosan?
Mondjuk el könnyedén,
kedvesen és határozottan, hogy mit is szeretnénk a másiktól. Ezekre mutatok néhány nemet mondási lehetőséget. Ezek „csupasz alvázak”, amelyekre a felépítményt mindenkinek magának kell ráépíteni, díszíteni, magához formálni.
- Nem, mert félek, hogy… (érzelmekről nem tudnak vitázni, mert azt te érzed)
- Nem, mert erre nincs erőm… (én tudom mire vagyok képes)
- Nem, mert én erről mást gondolok… (nyíltan vállalom az értékrendem)
- Nem szeretném…
- Nem viselem el/nem tűröm el, ha/amikor…
- És végül: Szeretném, ha legközelebb…
Barátkozzunk össze az új énünkkel…
Finoman illesszük be a régi életünkbe az új, már nemet mondani képes énünket.
Gyakoroljuk az új szokásainkat, hogy újra magunkká válhassunk. Mert először még magunknak sem fogjuk elhinni, amit mondunk,
nem érezzük hitelesnek.
Ugyanúgy, ahogyan nem érezzük jól magunkat téli testünkkel egy új nyári ruhában. Gondoljunk csak a strandidőszak előtti nagy erőfeszítéseinkre. De egy erős és magabiztos megjelenés miatt
megéri a sok gyakorlás.
Fontos megtalálni az arany középutat
Ha a kollégáink észreveszik, hogy konfliktushelyzetben másképpen viselkedünk, nyugodtan
vállaljuk fel a változás szándékát, és köszönjük meg, hogy észrevették azt. Már ezzel is átalakul a hozzánk való viszonyuk. Óvatosan és tervszerűen
fogalmazzuk újra a helyünket a közösségben.
Csak arra kell vigyázni, hogy
az új önmagunknak is legyen helye a szervezetben. Ha túltoljuk a biciklit, könnyen ellenünk fordulhat a kollektívánk immunrendszere. Amelyik szervezeti kultúra nem tud különbséget tenni asszertivitás (jogos önvédelem) és kekeckedés között, ott könnyen nekünk eshetnek a „falósejtek”, vagy akár ránk is küldhetik azokat. Olyan kapcsolatokra és közösségekre van szükségünk, amelyek el tudják viselni a megváltozott reakcióinkat.
Tegyük magunkat láthatóvá, és tanítsuk újra a határainkat a többieknek!
Hiszen attól, hogy nem borítjuk az asztalt még nyugodtan rácsaphatunk… 😉
Ha pedig szeretnél bátorságot – vagy még inkább valóban működő eszközöket – gyűjteni az „asztalra csapáshoz”, gyere el egy konzultációra vagy jelentkezz a konfliktuskezelő workshopomra!
Kattints a gombra és tudj meg többet a szolgáltatásaimról!
De mit mondjunk pontosan?
Mondjuk el könnyedén,
kedvesen és határozottan, hogy mit is szeretnénk a másiktól. Ezekre mutatok néhány nemet mondási lehetőséget. Ezek „csupasz alvázak”, amelyekre a felépítményt mindenkinek magának kell ráépíteni, díszíteni, magához formálni.
- Nem, mert félek, hogy… (érzelmekről nem tudnak vitázni, mert azt te érzed)
- Nem, mert erre nincs erőm… (én tudom mire vagyok képes)
- Nem, mert én erről mást gondolok… (nyíltan vállalom az értékrendem)
- Nem szeretném…
- Nem viselem el/nem tűröm el, ha/amikor…
- És végül: Szeretném, ha legközelebb…
Barátkozzunk össze az új énünkkel…
Finoman illesszük be a régi életünkbe az új, már nemet mondani képes énünket.
Gyakoroljuk az új szokásainkat, hogy újra magunkká válhassunk. Mert először még magunknak sem fogjuk elhinni, amit mondunk,
nem érezzük hitelesnek.
Ugyanúgy, ahogyan nem érezzük jól magunkat téli testünkkel egy új nyári ruhában. Gondoljunk csak a strandidőszak előtti nagy erőfeszítéseinkre. De egy erős és magabiztos megjelenés miatt
megéri a sok gyakorlás.
Fontos megtalálni az arany középutat
Ha a kollégáink észreveszik, hogy konfliktushelyzetben másképpen viselkedünk, nyugodtan
vállaljuk fel a változás szándékát, és köszönjük meg, hogy észrevették azt. Már ezzel is átalakul a hozzánk való viszonyuk. Óvatosan és tervszerűen
fogalmazzuk újra a helyünket a közösségben.
Csak arra kell vigyázni, hogy
az új önmagunknak is legyen helye a szervezetben. Ha túltoljuk a biciklit, könnyen ellenünk fordulhat a kollektívánk immunrendszere. Amelyik szervezeti kultúra nem tud különbséget tenni asszertivitás (jogos önvédelem) és kekeckedés között, ott könnyen nekünk eshetnek a „falósejtek”, vagy akár ránk is küldhetik azokat. Olyan kapcsolatokra és közösségekre van szükségünk, amelyek el tudják viselni a megváltozott reakcióinkat.
Tegyük magunkat láthatóvá, és tanítsuk újra a határainkat a többieknek!
Hiszen attól, hogy nem borítjuk az asztalt még nyugodtan rácsaphatunk… 😉
Ha pedig szeretnél bátorságot – vagy még inkább valóban működő eszközöket – gyűjteni az „asztalra csapáshoz”, gyere el egy konzultációra vagy jelentkezz a konfliktuskezelő workshopomra!
Kattints a gombra és tudj meg többet a szolgáltatásaimról!
Nincs hozzászólás
Legutóbbi hozzászólások
Még nincs hozzászólás. Legyél te az első!