Mutasd meg, mire vagy képes…

Szóval a bölcs azt tanácsolta a kígyónak, hogy „amikor legközelebb találkozol velük, akkor továbbra se menekülj el, és ne is mard meg őket, de most emelkedj fel, fújd fel magad, mutasd meg nekik a méregfogaidat.” A kígyó pedig így is tett. Ezután az emberek nagy tisztelettel bántak vele, mert előre jelezte, hogy mire volna képes. Megtanította a határait a többieknek. Így született a kobra. Így alakíthatjuk át mi is mások hozzánk állását. Az sem számít, ha eddig konfliktuskerülő módon viselkedtünk. Változni soha nincs késő.

De mi a baj a konfliktuskerüléssel?

Leginkább az, hogy a sok meg nem oldott konfliktus addig gyűlik, még fel nem robbanunk. Szépen ráborítjuk az asztalt a főnökre. Beolvasunk az anyósunknak. Leüvöltjük a mellettünk ülő krákogós bácsit a buszon… Ezzel pedig még lehetetlenebb helyzetbe hozzuk magunkat, mint amiben eddig voltunk. A szörnyülködve, hümmögve nyugtázzák, hogy velünk bizony nem lehet békésen együtt élni. Vagy a sok kimondatlanság, megoldatlanság észrevétlenül ellenünk fordul, először csak rosszul alszunk, aztán jön a többi nyavalya is. Bágyadtan ücsörgünk az sztk. szék peremén, értelmet keresve a rendelő sápadt linóleum mintázatában, miközben a háziorvosunk teátrálisan sóhajtozva keresi a szavakat az állapotunkra…

Hogyan lehet ebből kitörni?

A konfliktuskezelővé válás első lépése, hogy ki is mondjuk azt a nemet, ami már régóta érlelődik bennünk. Tegyük fel, hogy az egyik, általunk nem túl kedvelt (akit messzire el is kerülünk) kollégánk megkér, hogy ha már úgyis fénymásolunk magunknak egy oldalt, másoljunk már le neki vagy százat (természetesen könyvből, mert abból nehezebb). Hiszen úgyis ott vagyunk… Ő meg nem szeretné abbahagyni „amiben éppen van” (önfeledten pörgeti a TikTokot). Megvan az az érzés? Tudjuk, hogy nemet kellene mondanunk a kollégánknak, de nem merjük, nem akarjuk megtenni. Attól félünk, hogy megharagszik? Vagy a fejünkben már le is játszottuk a katasztrófát, ami abból fakadna, ha most ellent mondanánk neki? Megsértődne? Nem szeretne többé? Vagy esetleg bosszút forralna? Érezzük a ki nem mondott nemjeink energiáját? Na, ezzel az érzéssel kell valamit kezdeni, mert azt mindjárt tudjuk, hogy valami nincs rendben, ha ennyire nehezen tudunk nemet mondani. Csak gondoljuk végig…

Milyen az a kapcsolat, közösség, amelyikben nem merünk nemet mondani?

Szerintem konfliktuskezelés szempontjából a világot két nagy táborra lehet osztani (igen már az angliai tudósok is megmondták): vagyunk mi, akik nem merünk nemet mondani és vannak azok, akiknek nem merünk nemet mondani. Utóbbiakat még két csoportra lehet bontani:

• Az egyik csoport tagjai csak egyszerűen nem tudják, hogy hol vannak a határaink, ezért lépik át azt. Ők jól tűrik, amikor nemet mondunk nekik, nem csinálnak ügyet belőle, mert jóban vannak önmagukkal. Nekik simán megtaníthatjuk magunkat.
• Másik csoport pedig a feljogosítottaké. Ők minden helyzetben azt érzik, hogy a világ tartozik nekik. Csak nekik lehet igazuk. Csak mások kárára tudják elképzelni a saját boldogulásukat. Velük nehezebb dolgunk lesz. Ők aztán minden ellenkezést személyük elleni támadásnak élnek meg (állandó harcban vannak). Ennek ellenére ezekből a nemekből profitálhat az önbecsülésünk a legtöbbet. Nekem a mai napig nagy örömet jelent, amikor kényelmetlenség lehetek a számukra 😉

Tedd meg az első lépést!

Mi, konfliktuskerülők a világ jobbítása érdekében ne a másik táborba akarjunk átjutni (akiknek nem mernek szólni), mi inkább legyünk hídverők a két fél között, legyünk azok, akik mernek nemet mondani, ugyanakkor el is tudják fogadni a mások nemjét. Ez persze nem könnyű és nem is megy egyik napról a másikra. A jó hír azonban, hogy megtanulható!

Ebben segítenek az általam összeállított konfliktuskezelés programok, workshopok és az egyéni konzultáció is!

Kattints a gombra és tudj meg többet a szolgáltatásaimról!